"Felléphetek az amerikai televízióban, de nem játszhatok élőben. Félnek attól, hogy levetkőzöm."

DIY háttered van, de a mainstreem helyeken is hallhatóak a dalaid, például a Bajos Csajok című filmzenében. Még mindig úgy érzed, hogy a DIY a közeged?
Igen, mindenképpen! Van rendes ügynököm meg minden ilyesmi de a saját cégemben adom ki az albumaimat, így nincs senki aki megmondaná, hogy mit kellene tennem. A "Rub" c. dal videoklippje alatt sem mondta meg senki, hogy ezt vagy azt nem csinálhatom. Ezt a klippet kizárólag a Facebook oldalamon osztottam meg, nem küldtem el egyéb más médiának.

Szokták Neked azt mondani az emberek, hogy hatással vagy rájuk bármilyen szinten is?
A Fatherfucker kapcsán kaptam meg a legtöbbször, hogy hatással voltam az emberekre…igen, vannak bizonyos rések ahol a mainstream-be átesem. Vannak a szórakoztató iparban olyan általam nagyrabecsült emberek akik megkeresnek, de nem várok senkitől segítséget. Rendben van ez így, ez a valóság. Nem fizetek pénzt azért, hogy ezekbe a körökbe bekerüljek, ami esetlegesen megtörténik az tényleg valódi. A mainstream kultúra az , amivé tenni akarod. Olyan mint amikor internetes keresés során azt az ajánlatot kapod, hogy "Ez érdekelhet Téged". Tehát gondolhatod azt, hogy a saját világod az egyetlen ami létezik, de valójában rengeteg van ami a saját útján fejlődik.

Mindig meglepődöm azon, hogy mennyire közvetlen vagy a rajongóiddal!
Amikor az Államokba utazom, számtalan csodás közösséggel tudok találkozni, de ezek mind hatalmas tömegek, mint amikor Salt Lake City-ben léptem fel akkor a közönség egy emberként kitárta nekem a karját. Az egyik legnagyszerűbb a zenében, hogy mellébeszélés nélkül lehet élvezni, különösen Amerikában, ahol meg kell harcolni az embereknek a szabadságért egyre inkább, tehát a közönség ezt a fajta megnyilvánulást mindig nagyon pozitívan veszi. Európában kicsit visszafogottabb a közönség, viszont Amerikában a nagyobb fesztiválokra sohasem hívnak. Rengeteg városban fellépek akár 1000 ember előtt és minden esetben jó látogatottsága van a koncertjeimnek, de például a Coachella Fesztiválra soha nem hívnának meg. Vagy a Bonnaroo-ra sem. Hatalmas fesztiválok, ez szinte már nevetséges. Felléphetek az amerikai televízióban, de nem játszhatok élőben. Félnek attól, hogy levetkőzöm.

Miért, megtennéd??
Nem tudom miért gondolják ezt! Attól félnek, hogy nem tudnak kontrolálni, amitől hatalmat kapok és őszintén bevallom, még tetszik is. Jó érzés tudni, hogy számít a véleményem, de gyakran gondolkodom, hogy a rendszeren kívül hogyan lehet ezeket kezelni. Sosem szerződtetnének le például. XL megvette az első dalomat, amelynek volt már egy más címe. "Fuck The Pain Away" volt az eredeti, amit persze nem használtak a FUCK szó miatt.

"Alsógatyában is tudom hozni magamat, de le is vehetem. A lényeg, hogy mindig önmagam vagyok." – Peaches

Az önkifejező dalok és szövegeken kívül mindig is nagy gondot fordítottál a külsődre…
Igen, tudom! Régen M·A·C pink pigmentet használtam, mert annyira könnyű volt vele egy hatalmas pink vonalat húzni. Majd valaki a figyelmembe ajánlotta a Ladies and Gentlemen, The Fabulous Stains -amit előtte nem ismertem- c. vígjátékban lévő sminkeket. Kicsit kabuki-smink jellegű volt, és a backstage-ben gyakran játszadoztam, próbálkoztam vele. Marilyn Manson-nal való turném során Marilyn azt mondta, hogy "Én készítem a sminkemet" és ez nagyon inspirálólag hatott rám. Ez még a Lady Gaga előtti időben volt, aki a válltömésével belepiszkított ebbe. Manapság már mág kell kérdeznem magamtól, hogy ami rajtam van nem túl 'Gagás'-e....

Úgy érzed, hogy smink nélkül is önmagad lehetsz?
Igen, smink nélkül is önazonos vagyok és élvezem is. Szeretem megfesteni a szemöldökömet, főleg ha bulizni megyek. Régen mindig kiszőkítettem, számomra keretet ad az arcnak és a személyiségnek egy furcsa szemöldök.

Ezek szerint Te mindig 'TE' vagy..?!
Igen! Alsógatyában is tudom hozni magamat, de le is vehetem. A lényeg, hogy mindig önmagam legyek.