Milyen filozófia szerint készíted a zenéd?
Számomra fontos, hogy annyira kifejező legyen a zeném, amennyire csak lehet, és felfedni az igazságot mindenen, amin csak dolgozom. Mintha hámoznék le rétegeket egymás után, vagy bőrt húznék le. Amikor egy projekt végéhez érek meg kell néznem mi igaz valójában. Néha ez azt jelenti, hogy meg kell szakítanom mindent, amit építettem, de ez is része a folyamat hatalmas élvezetének, a szüntelen kinyilatkoztatásnak.

Mi inspirált a legújabb albumodon, a Bird Burning-en??
Akkor készítettem ezt a felvételt, amikor meghalt a nagymamám, szóval nagyon fel szerettem volna fedezni a születési helyét Észak Norvégiában. Olyan volt, mint egy kis zarándok út, hogy újra kapcsolatban lehessek vele, és felfedezzek néhány családi rejtélyt az út során. Amíg ott voltam, az időmet a Sami emberek, az észak norvég bennszülöttek kultúrájának megismerésével töltöttem, akiknek a yoiking (révületben táncolás a varázslathoz) a tradiciójukhoz tartozik. Ez egy varázsige-szerű éneklés, melyet transzban énekelnek. Így nagyon másvilágúnak, különösnek hangzik az énekük. Kicsit olyan, mint a jódlizás, de a humor nélkül! Van benne valami kisérteties, és gyönyörű.

"Az időmet a Sami emberek, az észak norvég bennszülöttek kultúrájának megismerésével töltöttem, akiknek a yoiking a tradiciójukhoz tartozik. Ez egy varázsige szerű éneklés, melyet transzban énekelnek.Van benne valami kisérteties, és gyönyörű. - Sasha Siem"

A yoiking filozófiája megragadta a fantáziám, mert rituáléként szolgált, mely felébresztette múltbeli őseinket, életre keltette a halottakat, és visszahozta azt, ami hiányzik a jelenből. Úgy hiszik, hogy az ember, állat vagy helység lelke visszajön, ha révületben táncolnak. Minden völgynek saját yoikja van. Szóval, ha távol vagy az otthonodtól, és hiányzik egy bizonyos hegy vagy völgy, yoikolhatsz a hozzád közelebb eső hegynek. Nagyon költői és hasznos. Vajon a new yorki yoik milyen lenne...

Izlandon vetted fel a nagylemezed Björk egyik együttműködőjével. A zenén kívül más területeken is megfog a munkája, például a különc, kísérletező vizuális művészete?
Imádom a munkái szemléletét! Őrültségnek hangzik, de ha választanom kéne, lehet, hogy jobban elgondolkodtatnak, mint maga a zenéje. Szerintem az, hogy ilyen egyedi világokat mer építeni az emberek számára, inspirálóbb mint maga a zene. Tetszenek a ruhák és a sminkek, amik kialakítják a másik dimenziókhoz tartozó portálokat.

Izland és Norvégia után miért Brooklynt választottad, mint legújabb inspirációd?
Szerintem hívott engem. Lehet, hogy így reagáltam Izland széles, nyílt tereire és a mély nyugodtságára… New York ennek teljes ellentéte! Az egyik dolog, ami nagyon tetszik benne (és nem számítottam rá), a tudatos életvitel mozgalma, és a varázs felfedezése a mindennapi dolgokban. Itt Brooklynban nagyon sokan a spontaneitás művészete szerint élnek. Gazdagok az élet egyszerű választásaiban, például a milyen legyen a környezetük vagy, hogyan egyenek, szocializálódjanak. Az élet és az élés művészetté vált.

Milyen érzés volt hallani, ahogy a Londoni Szimfónikus Zenekar és a Londoni Philharmonic előadja a műveidet?
Nagyon durva volt. Olyan gyorsan történt. Egyik percben még diák voltam, másikban azokkal a hihetetlen zenekarokkal dolgoztam együtt, amelyeket gyermekkoromban hallgattam. Észvesztő volt. Nem volt könnyű, mert ezek fantasztikus zenekarok, teli tehetséges emberekkel, akiknek mind van véleményük. Tesztelnek, megbizonyosodnak róla, hogy tudod miről beszélsz. Számos teszten kell jól szerepelned mielőtt tisztelni kezdenek, és tényleg belefektetnek mindent a zenébe, amit készítettél. Olyan volt, mint egy kiképzőtábor a valóélethez!

A munkáidból árad a természetes magabiztosság, boldogság és látszik, hogy szabadon alkotsz. Mindig tudtad, hogy tehetséges vagy a zenében?
Azt hiszem 11 évesen már tudtam mi a szenvedélyem. Az út nem volt mindig könnyű. Voltak idők, amikor nagyon kimerült voltam. Megmérettetések voltak a meggyőződéseimről. De a szenvedélyem mindig jelen volt a legtisztább formájában. Őszintén hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga hivatása, lehet, hogy nem annyira egyértelmű, mint az, hogy például "te zenét fogsz készíteni" vagy "te énekelni fogsz", de meg van. Szerintem időbe telik őszintének lenni magunkkal, hogy mi is az, amit szeretünk, és mi okoz valódi örömöt - csak csináld.