A Divatra született vezető divattervezőket és a sminkeseket állít párba, és szólaltat meg a kreativitás, az együttműködés és a kifutók világa kapcsán egy-egy őszinte, közös beszélgetés keretein belül.
A London Fashion Week 2015-ös őszi-téli szezonja örvendetes visszatérést is jegyezhet - Gareth Pugh 2008 óta ugyanis először bukkant fel szülővárosa kiemelt divateseményén. A show természetesen nem okozott csalódást, és magán viselte Pugh jellegzetesen drámai, és titokzatos stílusát. A modellek brit harcosok ihlette ruhákban álltak a kifutóra, szinte harcra készen, fekete Beefeater sapkákban és mohikán sisakokban. Az ókori történelmi Britanniának szánt ódát erős, Alex Boksz-féle sminkek egészítették ki és minden modellnek Szent György-kereszt volt festve az arcára. És az eredmény? Egy teljességgel felejthetetlen pillanat volt ez a divat történetében.
Nem mintha meg kellene ezen lepődnünk - Pugh és Box mára egyaránt profikká váltak ebben a műfajban, Box pedig már régóta része Pugh csapatának, amelynek tagja még Katie Shillingford, stylist és Matthew Stone, zenei rendező is. Már vagy 10 éve dolgoznak együtt különleges divatbemutatókon, Pugh második, 2005-ös kifutós megjelenése óta. Ezúttal a csapattagok munkakapcsolatukról beszélnek, közös hullámhosszukról, és arról, hogyan váltak mára igazi divatcsaláddá.
Gareth: Emlékszem, hogy egy beszélgetést folytattam Nicola Formichettivel [stylist, Lady Gagával is dolgozik] a Fashion Easttel való első show-m után, és kitértünk arra, ki csinálja a második bemutatómra a sminkeket. Nicola említette azt a csodálatos lányt, aki azokat az egészen furcsa, elképesztő dolgokat csinálja. Kiderült, hogy Alexről beszélt.
Alex:Már dolgoztam együtt egy kicsit Nicolával a Dazed & Confused magazinnál. Jól boldogult, és az volt az egyik első show, ahol dolgozott. Visszatekintve, ez egy olyan jókor, jó helyen dolog volt. Nicola nagyon jó kapcsolatok építésében. Ez az egyik erőssége, nagyon jó, hogy összehozott bennünket. Ugyanolyan a hullámhosszunk, és a hátterünk is nagyon hasonló. Az érzékenységünk, az ízlésünk, anélkül, hogy ugyanaz formálna minket, nagyon szépen kiegészítik egymást. Úgy érzem, hogy Gareth-szel, amikor együtt dolgozunk, nagyon megbízunk egymásban, valószínűleg azért is, mert a közös múltunk miatt. Bízom abban, ami felé visz, és azt hiszem, ő is bízik abban, ami felé én őt…”
Gareth: Alex képes nagyon szép, kifinomult lookokat teremteni, de ugyanazzal a lendülettel akár valami egészen formabontót is. Úgy gondolom, nagyon jó az összhang. Én is imádok ötvözni ellentétes, első látásra különböző elemeket, ezek különbözősége sokszor ad hozzá valamiféle plusz vibrálást. Ebben a tekintetben mi rokonlelkek vagyunk.
Alex: Szeretek, a modellekre figyelni. Ha valami nem működik egy-egy lányon, változtatok rajta, hogy passzoljon hozzá, mert mindig érezni akarom a személyiséget a sminken keresztül. Ez minden sminkre igaz, amit csinálok. Soha nem akarom úgy érezni magam, mint mondjuk egy sütiszeletelő.
"Mindig úgy gondolok arra, amit csinálok, mint egy páncélra, és ennek a smink is része, egy válaszfalat képez közted és a világ közt." Gareth Pugh
Gareth: Emlékszem a 13-as év tavaszi-nyári kollekcióra, éppen végeztünk az áttekintésével, amikor Alex elkapott engem és Katie-t, majd megmutatta nekünk azt a csillogó könnycseppet, amit a modellre tett. Egy apró igazítás volt csak, amit nem terveztünk, de az egész show dinamikáját megváltoztatta. Az aláfestő zenénk is egészen gyászos volt - Roy Orbisontól a “Crying” acappella spanyol nyelven -, ráadásul a bemutató alatt az idő is drasztikusan megváltozott, csak úgy esett az eső a hatalmas üvegtetőre a Palais de Tokyóban. Erőteljes pillanat volt, a könnycsepp pedig finom, mégis szerves része volt mindennek.
Alex: Az nagyon jó érzés, amikor annyira biztonságban érzed magad, hogy mindenféle félelemérzet nélkül javasolhatsz ötleteket, és az az igazság, hogy Gareth esetében ez így van. Nem sok tervező ilyen. A legtöbben pontos dolgokra vágynak, nem szeretik a képlékeny elképzeléseket. Visszanéztem nemrég az első Fashion East bemutatót, és vicces, mert még mindig érzem ugyanazt az izgalmat, lelkesedést. Még mindig hihetetlenül izgat, mit is fogsz csinálni, mindig nagyon védelmező és büszke vagyok, ha rólad van szó. Úgy érzem ez egy család, és, hogy nálunk tényleg van kollektív tudat.
Gareth: Pontosan. És ez a szellemiség benne is volt a kollekcióban akkor. Az járt a fejemben, milyen ünnepélyes dolog is az, amikor feláldozod magad valami magasztosabb, nagyobb cél érdekében. Egy csomó olyan motívumot tartalmaz, ami arra utal, hogy mint egyén, háttérbe szorítod a saját személyiségedet, és engedsz valami zabolázatlan, mindenek feletti csoportszellemnek. A show lookjai láthatóan kicsit agresszívre sikerültek, bár én nem szeretem az agresszív szóban azt, hogy olyan tudatállapotot jelenít meg, amiben benne rejlik a hangerő visszafojtása, miközben én egy fix tudatállapotként tekintek erre. Nem arról szól, hogy egy pillanatra agresszívak vagyunk, hanem megalapoz mindent. Ennek persze a smink is szerves részét képezi, sőt, talán jobban, mint valaha.
Alex: Ez arról szól, hogyan állj harcra készen, félj, de legyél mégis harcias. A szándékos indulat, mint védjegy nagyon erős kinyilatkoztatás. Nincs ebben semmi éteri, olyan ez, mintha valakinek beleordítanál az arcába.
Gareth: Ez az, amit én szeretek a sminkben. Mindig arra gondolok, amit csinálok, az egyfajta páncél, a smink pedig ennek szoros része, egyfajta válaszfal közted és a világ közt. Ahogyan ezt Alex mondja mindig..
Alex: Mit is mondjak erre? Igen, a smink az elkendőzésről és a felfedésről szól. Hatalom, amely segítségével változtathatsz magadon.
Gareth: És erről szól az is, amit a ruháinkkal csinálunk. Ez egyfajta átalakulás, fantázia kérdése, ahogyan egyfajta álomvilágba való menekülés a smink is.